Lehet hogy szép lassan kezdek megőrülni. Annyi minden történik. Egyre több olyan dolgot vesz el tőlem az élet ami igenis fontos volt és hozzá tartozott az életemhez. Gondolok itt személyekre, szokásokra, dolgokra, amiket nap mint nap teszek és még sok mindenre.
Az utóbbi időben sok negatív dolog ért. Próbálom játszani a szerepem, hogy minden rendben van, hogy jól vagyok. Persze, nevetek és sokszor őszintén jól érzem magam, de belül mindig ott vannak ezek az érzések. Ez magában nem lenne nagy baj, hiszem ez mindig így volt, de most senkivel nem tudok erről beszélni. Borzasztóan magányosnak érzem magam mostanában. Egész nap egyedül vagyok itthon, semmit nem tudok csinálni, hiszem a fele társaság valamilyen táborban van, egyedül pedig hogy is mennék bárhová?! Ráadásul ezt a hetet sem a napsülés és a 30 fok jellemzi.
Ezen kívül, hát..... nem is tudom hogy mi van velem.
Biztosan ismeritek azt az érzés, amikor hirtelen valamin felkapjátok a vizet, és akkor a legjobb lenne elszaladni, vagy csak simán valakit jól megütni, hogy levezesd a feszültséget. Velem most pont ez a helyzet, csakhogy ez az állapot hétfő óta tart és egyszerűen nem tudok vele mit csinálni.
Viszont ez, a blogírás is segít valamennyire tisztázni a gondolataimat és megnyugtat.
Ünnepnapnak fogom nyilvánítani a blog indulási napját (április 1. xDDD).
Megint elkalandoztak a gondolataim, szóval sajnos nem tudom folytatni a bejegyzést, viszont ha bármi fontos történés lesz, beszámolok róla. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése