Tegnap "kissé" feldúlt voltam, ezért inkább mára hagytam az írást. Mára, mert így letisztulva és egyenesen tudok írni, mindenféle dühkitörés vagy hirtelen jött sírógörcsöt elkerülve. Hogy mi volt az oka ennek az egésznek? Ahogy azt le is írtam tegnap, szörnyű napom volt és csak hab volt a tortán, hogy sikerült újra hülyét csinálnom magamból és immáron újra egyedülállóként élem mindennapjaimat. (Y)
Valamelyik előző bejegyzésemben írtam arról, hogy ha 736479 szerre is elrontok valamit, akkor majd megértem, hogy mit kéne megtanulnom és hogy miben hibázok. Azt hiszem már kezdem érteni, hogy az élet miért veszi el szépen lassan a hozzám közel állókat.
Lehet, hogy eddig csukott szemmel jártam? Meglehet.
Inkább nem akarom ezen törni a fejemet, sőt, még csak gondolni sem akarok rá.
Mai nap?
Strandon voltam, mint tegnap. Mi a legjobb az egészben? hogy ingyen voltam strandon. :D
Keddtől péntekig járok napközis táborba, ami annyiból áll, hogy regge 8:30-ra bemegyek egy suliba, ami kb 5 percre van tőlem, ott reggelizek (ha meg tudom enni a kaját), és elindulunk a strandra, ami az út túloldalán van. 11:30-11:45 körül visszamegyünk ebédelni, miután végeztünk megint kimegyünk a strandra, ahonnan 16:00-kor hazajövök.
Pár hete még azon nyavalyogtam, hogy nem tudok napozni és olyan vagyok mint Hófehérke. Azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy hófehérke tegnap a barnulás felé vette az irányt, ma viszont rákjelmezbe öltözött. ;)
Elgondolkodtam ma, mert fura dolog történt velem. Egy kedves barátomtól, vagy egy kislánytól, akit csak 1 hetek ismerek több kedvességet kaptam, mint egy olyan embertől akitől elvárnám ugyanezt.
Talán erre próbál megtanítani az élet. Lehet, hogy rossz emberekkel kezdtem. Minél több embert ismerek meg közelről, annál inkább azt értem, hogy már megint belenyúltam, de sajnos nem a tutiba. Valahogy mindig úgy járok, hogy akire az időmet szentelem és közel engedem magamhoz, az semmibe vesz, vagy hamar rám un, viszont akivel először talán nem merek személyes lenni, vagy úgy gondolom, hogy jobb ha megtartjuk a távolságot, az sokkal kedvesebb és megértőbb velem.
Nem szabad azt várni, hogy a sült galamb majd a szánkba repül, ha valamire szükségünk van akkor azért tennünk is kell. Nem kell agyonhajszolni magunkat az elérése érdekében, hiszen ti is biztosan hallottátok már azt, hogy "Ha valamit túl nyomulósan akarsz, az nem fog összejönni.", de lépéseket kell tennünk, azért hogy saját magunknak jobb legyen.
Ha jobb emberekkel akarsz találkozni, tegyél érte!
Azt hiszem ennyi. Ennyi jött most ki hirtelen, ami már régóta érik bennem.
Ja, és én nem szeretek bántani senkit, légyszi ti se bántsatok engem, mert az még jobban utálom. :)
It's over.
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése