Azt kívánom most is bár olyan semmiség lenne mint máskor, de sajnos nem.
Sajnos most nagyobb a baj, mint egy blogíráshoz kedvetlen délutánon. A pár napos szünet fő oka, hogy elveszítettem a kutyusomat aki 3 éves korom óta velem élt, a kisállatom, családtagom és az egyik legjobb barátom volt. A legegyszerűbben csak annyit tudnék mondani, hogy mióta az eszemet tudom, minden pillanatban ott volt velem.
Szegénykém felett már eljárt az idő és valószínűleg egy agyvérzés miatt történt ami történt.
A kis mopsz akit 1999. Augusztus 11-én, pont a napfogyatkozás napján hoztunk haza 12 évet és 26 napot élt.
Egész életemben emlékezni fogok rá és arra a sok szép élményre amin együtt mentünk keresztül. <3
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése