Nagyon régen jártam erre.... Mostanában elhanyagoltam a blogot. Amikor az egésznek nekikezdtem 2011. április elsején álmomban sem mertem volna gondolni hogy így alakul az életem és ott fogok tartani ahol éppen most is.
Kilenc hónapja egy egyszerű kiscsaj voltam, aki unalmában nem tudta mit kezdjen az életével.
Annyi szabadidőm volt mint a tenger. Napközben a barátaimmal lógtam, este edzésre mentem, és a következő órát már aznap este vártam. A tánc volt az életem.
Suliválasztás után voltam, mindent megtettem volna hogy oda felvegyenek ahová szerettem volna. Mikor a matek felvételimet elszúrtam csak remélni tudtam hogy elég lesz az első megjelölt helyemhez. Nem volt az. Most már sosem fogom megtudni hogy mi lett volna belőlem ha a Csík Ferenc gimnáziumba járok vagy egyáltalán hogy alakult volna az életem.
Talán a nyár hozta a legnagyobb változásokat az életemben. Rengeteg élményben volt részem és sokat tapasztaltam 2 és fél hónap alatt. Végleg lezártam a múltam egy részét, új fejezetbe kezdtem, megismertem a mostani barátomat akinél jobbat sem akkor sem most nem kívánhatnék. Volt akit végleg elveszítettem és volt aki jött. A balatoni nyaralásom alatt pedig több dolog történt mint az egész nyár alatt összesen. Egyszerűen fantasztikus volt.
Aztán szeptemberben tele kétségekkel és kisebb undorral nekikezdtem a sulinak, hiszen még mindig fájt a szívem, a megcélzott suli után. Kezdetben nem voltam kibékülve a dolgokkal, nehéz volt a váltás. Szinte visszasírtam a békási általános sulimat ahol szinte semmit sem kellett tanulnom. Egyszóval lazaság volt.
Kb. egy hónap alatt belerázódtunk az egészbe és az új osztálytársakkal is megismerkedtünk. Mint mindenhol itt is pillanatok alatt kialakultak a klikkek, de én valahogy sehová sem akartam tartozni.
Aztán október végén jött a lehetőség a modellkedéssel. Miután belekezdtem, sikerült elcsábítani az egyik osztálytársnőmet is szóval meglett az az ember akivel tudok beszélni az ottani dolgokról is és szinte minden nap találkozunk. Mondhatni szereztem még egy fontos embert az életembe. :)
A modellsulinak sokat köszönhetek, pedig még hátra van a fele. Tanultam kitartást, összpontosítást akaraterőt (amin még csiszolni kell), fejlődtem mint személyiségileg és testileg is. Nagyon remélem, ha ebbe a pár hónapba fektetett munka és pénz nem veszne majd el, hanem meghozná a gyümölcsét.
Tehát: Októberre tartottam ott hogy hirtelen lett egy csomó elfoglaltságom a körülbelüli semmiből. Tanulnom kellett, hogy teljesíteni tudjak, heti 2 táncedzésre kellett járnom, emellett diétáznom kellett a modellkedés miatt és a futás és plusz szálkásító edzések sem maradhattak el. Szombatonként tanfolyamra jártam és kéthetente hétvégén Apumhoz utaztam vonattal. Ezek mellett persze még a barátommal is lennem kellett, de a heti 2-3szori találkozásnál többet lehetetlenség volt összehozni.
Ezután az összesűrített, rohanó program után természetesen semmi időm nem volt a barátaimmal találkozni ami miatt hihetetlen lelkiismeret furdalásom volt. Szóval igencsak a kiborulás szélén álltam.
Ami azt illeti sejtelmem sincs hogy ez az egész miért került múlt időbe, hisz ez a mai napig így van, a különbség csak annyi, hogy a téli szünet miatt nem volt táncedzésem, a diétát picit visszafogtam (karácsonyi étrend...) és még pluszban bejöttek a csütörtöki gitárleckéim.
Sokszor hallom azt a szólás mondást, hogy "Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" de egyszerűen bármennyire is szeretném, nem tudom ritkítani a programok számát.
Bármennyire is el voltam havazva mindennel, a kedvem az utóbbi időben kitűnő volt, valahogy minden összejött, amit elterveztem sikerült is. Ám ez az utóbbi hétben valahogy a visszájára fordult.
Az egyetlen ami éltet az még mindig az a fránya remény, hogy vihar után előbb-utóbb mindig kisüt a nap.
Hogy miért is kezdtem bele ebbe a litániába? Úgy éreztem most ez tenné velem a legjobbat: Elmerülni a múltban, egy forró tea társaságában és kiüríteni a fejemet.
Sajnálom amiért csak ilyen ritkán esik alkalmam frissíteni a blogot de talán ennek a bejegyzésnek a tartalmából megértitek az okát.
És Ti se felejtsétek: "Nincsen szivárvány eső nélkül!"
Jaaa, egyébként 9 nap múlva megszülök. (a jobb felső sarokban) :D
Alexandra
