What's this thoughts? Like a roller-coaster...

Mostanában annyi gondolat van a fejemben... Leginkább magammal és a mostani életemmel kapcsolatban.
Lehet hogy szép lassan kezdek megőrülni. Annyi minden történik. Egyre több olyan dolgot vesz el tőlem az élet ami igenis fontos volt és hozzá tartozott az életemhez. Gondolok itt személyekre, szokásokra, dolgokra, amiket nap mint nap teszek és még sok mindenre. 
Az utóbbi időben sok negatív dolog ért. Próbálom játszani a szerepem, hogy minden rendben van, hogy jól vagyok. Persze, nevetek és sokszor őszintén jól érzem magam, de belül mindig ott vannak ezek az érzések. Ez magában nem lenne nagy baj, hiszem ez mindig így volt, de most senkivel nem tudok erről beszélni. Borzasztóan magányosnak érzem magam mostanában. Egész nap egyedül vagyok itthon, semmit nem tudok csinálni, hiszem a fele társaság valamilyen táborban van, egyedül pedig hogy is mennék bárhová?! Ráadásul ezt a hetet sem a napsülés és a 30 fok jellemzi.
Ezen kívül, hát..... nem is tudom hogy mi van velem. 
Biztosan ismeritek azt az érzés, amikor hirtelen valamin felkapjátok a vizet, és akkor a legjobb lenne elszaladni, vagy csak simán valakit jól megütni, hogy levezesd a feszültséget. Velem most pont ez a helyzet, csakhogy ez az állapot hétfő óta tart és egyszerűen nem tudok vele mit csinálni.
Viszont ez, a blogírás is segít valamennyire tisztázni a gondolataimat és megnyugtat. 
Ünnepnapnak fogom nyilvánítani a blog indulási napját (április 1. xDDD).


Megint elkalandoztak a gondolataim, szóval sajnos nem tudom folytatni a bejegyzést, viszont ha bármi fontos történés lesz, beszámolok róla. ;)

Rest In Peace

Nem írtam pár napig... mint mindennek, ennek is megvan az oka.
Azt kívánom most is bár olyan semmiség lenne mint máskor, de sajnos nem.
Sajnos most nagyobb a baj, mint egy blogíráshoz kedvetlen délutánon. A pár napos szünet fő oka, hogy elveszítettem a kutyusomat aki 3 éves korom óta velem élt, a kisállatom, családtagom és az egyik legjobb barátom volt. A legegyszerűbben csak annyit tudnék mondani, hogy mióta az eszemet tudom, minden pillanatban ott volt velem.
Szegénykém felett már eljárt az idő és valószínűleg egy agyvérzés miatt történt ami történt.
A kis mopsz akit 1999. Augusztus 11-én, pont a napfogyatkozás napján hoztunk haza 12 évet és 26 napot élt. 
Egész életemben emlékezni fogok rá és arra a sok szép élményre amin együtt mentünk keresztül. <3

Alexandra

Today

A megígért bejegyzés:) :
Tegnap "kissé" feldúlt voltam, ezért inkább mára hagytam az írást. Mára, mert így letisztulva és egyenesen tudok írni, mindenféle dühkitörés vagy hirtelen jött sírógörcsöt elkerülve. Hogy mi volt az oka ennek az egésznek? Ahogy azt le is írtam tegnap, szörnyű napom volt és csak hab volt a tortán, hogy sikerült újra hülyét csinálnom magamból és immáron újra egyedülállóként élem mindennapjaimat. (Y)
Valamelyik előző bejegyzésemben írtam arról, hogy ha 736479 szerre is elrontok valamit, akkor majd megértem, hogy mit kéne megtanulnom és hogy miben hibázok. Azt hiszem már kezdem érteni, hogy az élet miért veszi el szépen lassan a hozzám közel állókat.
Lehet, hogy eddig csukott szemmel jártam? Meglehet.
Inkább nem akarom ezen törni a fejemet, sőt, még csak gondolni sem akarok rá.


Mai nap?
Strandon voltam, mint tegnap. Mi a legjobb az egészben? hogy ingyen voltam strandon. :D
Keddtől péntekig járok napközis táborba, ami annyiból áll, hogy regge 8:30-ra bemegyek egy suliba, ami kb 5 percre van tőlem, ott reggelizek (ha meg tudom enni a kaját), és elindulunk a strandra, ami az út túloldalán van. 11:30-11:45 körül visszamegyünk ebédelni, miután végeztünk megint kimegyünk a strandra, ahonnan 16:00-kor hazajövök.


Pár hete még azon nyavalyogtam, hogy nem tudok napozni és olyan vagyok mint Hófehérke. Azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy hófehérke tegnap a barnulás felé vette az irányt, ma viszont rákjelmezbe öltözött. ;)


Elgondolkodtam ma, mert fura dolog történt velem. Egy kedves barátomtól, vagy egy kislánytól, akit csak 1 hetek ismerek több kedvességet kaptam, mint egy olyan embertől akitől elvárnám ugyanezt.
Talán erre próbál megtanítani az élet. Lehet, hogy rossz emberekkel kezdtem. Minél több embert ismerek meg közelről, annál inkább azt értem, hogy már megint belenyúltam, de sajnos nem a tutiba. Valahogy mindig úgy járok, hogy akire az időmet szentelem és közel engedem magamhoz, az semmibe vesz, vagy hamar rám un, viszont akivel először talán nem merek személyes lenni, vagy úgy gondolom, hogy jobb ha megtartjuk a távolságot, az sokkal kedvesebb és megértőbb velem.


Nem szabad azt várni, hogy a sült galamb majd a szánkba repül, ha valamire szükségünk van akkor azért tennünk is kell. Nem kell agyonhajszolni magunkat az elérése érdekében, hiszen ti is biztosan hallottátok már azt, hogy "Ha valamit túl nyomulósan akarsz, az nem fog összejönni.", de lépéseket kell tennünk, azért hogy saját magunknak jobb legyen.
Ha jobb emberekkel akarsz találkozni, tegyél érte!


Azt hiszem ennyi. Ennyi jött most ki hirtelen, ami már régóta érik bennem.
Ja, és én nem szeretek bántani senkit, légyszi ti se bántsatok engem, mert az még jobban utálom. :)


It's over.











Alexandra

What the hell???

Mi jöhet ma még????
Strandon voltam (idáig jó), egész nap ordibáltak körülöttem, leégtem, elvágtam a lábamat (nem kicsit), kiömlött a testápolóm a táskámba, a szerelmi ügyeimet meg sem említeném, feszült vagyok, a kutya kivételesen mára tartogatta minden rosszaságát (mindent szétrág, kikaparja a macskaalmot, véresre harapja a másik nyakát, ellopja a kiterített törölközőket és ruhákat és azokkal játszik, az utcán nem tud viselkedni, ja és az Istenért sem akar rám hallgatni), aztán még elkezdenek nyaggatni, hogy mennyi idős, fiú/lány? a nagy az anyukája? mi a neve? meg vannak az oltásai? mennyibe került? meg lehet venni? hogy lehet ilyen aranyos? Ez még oké is lenne, de ezt napi ötször már kissé frusztráló, főleg ha az embernek ilyen napja volt....
Oké, azt hiszem, kicsit lenyugszom és talán még ma írok még egy bejegyzést.
Ha ma nem is, akkor holnap biztosan.


Imádlak titeket, akik rendszeresen olvastok! <3


Alexandra

What would i do?

Ez a legnagyobb kérdés bennem: Mit kéne tennem?
Valahogy mindig így járok: Ha engem bántanak meg, legyek elnéző, viszont más ok nélkül van rám megsértődve. 
Mondjam, hogy kinek kell a nyavalygás?! Aki ennyire utál, vagy fogalma sincs hogy mit érez irántam, esetleg csak azért kelti a balhét , hogy ne unatkozzon, az inkább kopjon le rólam.?!
De nem mondhatom, mert tudom hogy a betöltetlen űr, csak még nagyobb lenne bennem.
Hát szóval: Mentsen meg valaki!
(Szánalmas, hogy nem tudok döntést hozni)
Olyan furcsa, hogy az ember sokkal könnyebben hoz döntést, vagy mond le valamiről, ha van mellette egy megértő, segítőkész ember.
Rengeteg közmondás van arról, hogyha valami kezdete előtt boldog tudtál lenni, akkor utána is lehetsz az, vagy hogy ha egy busz elment, úgyis jön a következő és stb, stb...
Ezek mind nagyon bölcsen hangzanak és könnyű velük csak úgy dobálózni, de valamin túllépni már korántsem olyan könnyű. 
Mondhatnám, hogy az élet igazságtalan és ennek az egésznek semmi értelme, de hülyeség lenne ezt kijelenteni.
Igenis van értelme és logikája, csak még nem jöttem rá. Valószínűleg tanulnom kéne belőle, de valamit mindig elrontok.... Sebaj! Ha elrontom 78533587 szerre is, akkor majd talán tudni fogom legközelebb, hogy mit csináljak máshogy. :)


Sajnálom, kicsit értelmetlen lehet számotokra a bejegyzés, de körülbelül ez a gondolatmenet zajlik a fejemben egész nap. Gondolom azt kérdezitek magatokban, hogy mi a fenéért nem lehet világosan és egyértelműen blogot írni... sajnos ez nem ilyen egyszerű. A blog legfőképpen azért született, hogy kiírjam magamból a gondolataimat, viszont a magánéletemet nem lenne célszerű kiteregetnem egy internetes portálon.
Remélem az összeszedetlenségem miatt nem okozok csalódást. :)





Alexandra

2 days

Sajnálom, hogy az elmúlt két napban nem jelentkeztem, de nagyon elfoglalt voltam.

Tegnap előtt elballagtam, és így nem vagyok már nyolcadikos, de nulladikos sem vagyok még. :D

A ballagásról azt tudom elmondani, hogy életem egyik legjobb napja volt.

Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, de ennek a napnak is el kellett jönnie.

A tegnapi napomat egy bevásárló túrával töltöttem, és a ballagásra kapott pénzem 90%-át el is vertem ruhákra.
Azt hiszem ez rám is fért: egyrészt egyre többször mondtam azt, hogy "semmit nem tudok felvenni!", másrészt azt hiszem hangulatvásárló vagyok. :D
Végül is sikerült beszereznem 3 felsőt, egy rövid nacit, egy csodaszép ruhát és egy olyan régóta áhított baglyos nyakláncot.
Úgy tűnik, hogy most kezd megváltozni (és előnyömre válni) a szerencsém.
Bár tegnap előtt ért egy sérelem, de hálistennek' sikerül úrrá lennem rajtra.
Talán megtanultam elviselni a néhai nehézségeket is és másra tudom irányítani a figyelmemet. 


Ja igen! És persze itt a nyár!!!
Mióta is várjuk....?! Végre itt van; a szabadság, az ökörködés, a sokáig fent maradás, későn kelés, barátokkal lógás, a fagyi evés és a gyümölcsök ideje.
Ezt most ki kell használnunk, hiszem szeptembertől jön a kő kemény valóság és tanulás.
Viszont addig is van két hónapom! YEAH!


Természetesen a nyár folyamán is írok bejegyzéseket, talán már nem akkora aktivitással, hiszen csináltam egy Tumblr-t, ami szintén idő igényes, mellette ott a twitter, a dailybooth, és persze az életemet sem szeretném a gép előtt tölteni. (Csak egy kis részét :$)


Nos, akkor mindenkinek kellemes vakációt kívánok, és megígérem, hogy hallotok még felőlem. ;)





Alexandra

Barbara Palvin or Palvin Barbara?

Éppen belekezdtem a Tumblr-ömbe (az utolsó kép rögtön Ő), amikor figyelmes lettem egy gyönyörű modellre, aki annyira megfogott, hogy kicsit utána is kerestem. Nem kellett több, mint pár kattintás, és kiderült, hogy ez a gyönyörű lány egy 18 éves, Palvin Barbara nevű magyar lány, akit Fortuna a kegyeibe fogadott. 
Hogy miért is? 
Az Ő története ott kezdődött, hogy az utcán leszólította egy férfi, hogy lenne-e kedve a modellkedéshez, amire Barbara természetesen igennel válaszolt.
Hogy most hol is tart? A világ leghíresebb kifutóin, magán a legdivatosabb ruhákkal és persze a legmenőbb divatlapok címlapjain pózol.
Azt hiszem erre mondják azt, hogy mázlistának született. :)


Linkelek is nektek IDE egy vele készült interjút, amiből megtudhattok róla egyet, s mást.


Azt hiszem mától Palvin Barbara a kedvenc modellem. :)











Alexandra

Like a professional model

Victoria Kanter*
Alexandra

No Comment

Emlékszem, tavaly, még az előző blogomban (ami elég kezdetleges volt) írtam a No Comment évzáró gáláról, ami kész kaland volt. :)
Tavaly én is a fellépők között voltam, mint eddig az összes évben, kivéve most. Most először.
Legutóbb valamelyik igazán kedves konkurenciánk egy bombariadót jelentett be, a műsor kezdte előtt. Egy kisebb pánik után egy fantasztikus előadással zárult a 2010-es év.


A mostani gálán sajnos csak nézőként vettem részt, a hátam miatti kimaradás miatt, viszont nagyon remélem, hogy jövőre bepótolhatom, és 2x olyan energiával állhatok vissza a táncos mindennapjaimba. :)


A gáláról röviden azt tudnám elmondani, hogy fantasztikus volt és nagyon érdekes volt látni, hogy ebben az évben mennyit fejlődött 1-1 ember, vagy csapat, hogy ki meddig jutott el.
Legjobban talán a "kicsiket" tudnám kiemelni, akik bizony már nem is olyan kicsik. :)
Hihetetlen... először fel sem ismertem őket.
Aztán ott van a White Effect, akiknek az előadásmódja már-már vetekszik a nagy, profi formációval, amiben a tanárok is táncolnak.
Rajtuk kívül pedig nem elhanyagolható az én drága csapatom, a NC007 sem, akik hiába állítják azt, hogy sz*r volt, nekem akkor is nagyon tetszett az egész, úgy ahogy volt. :)
És az a ruha..... ahwww annyira, de annyira tetszett!!!


Nagyon sajnálom, hogy nem állhattam veletek egy színpadra, jövőre ez biztosan másként alakul. ;)


Sok puszi a nagy NC család minden tagjának! :)

Alexandra

Fashion Victim

Borzasztó szörnyűség!
Majd' meghalok, hogy vehessek pár cuccot, viszont sajnos 1részt fogalmam sincs, hogy kivel menjek, másrészt szűkös a keret.


Viszont szerdán ballagás, aminek remélhetőleg egy kis anyagi vonzata is lesz, tehát az egyik probléma kipipálva. Azonban itt felbukkan +1 probléma, ami pedig nem más, minthogy a következő hétvégén apuhoz megyek, ami egyet jelent azzal, hogy nem jutok el sehová vásárolni, így aztán meg kell várnom a következő hétvégét, ami még KÉT HÉT.


ÁLLJ!


Most esett le, hogy szerdán ballagás, vagyis nincs több suli. Akkor pedig miért kéne megvárnom a hétvégét? Akármelyik nap elmehetek. 
Na és itt jön az első számú probléma: ki a fenével menjek én vásárolni? Egyedül? Kizárt!


Oké... azt hiszem ízlelgetem még egy kicsit a témát, aztán szólok ha tudok pár értelmes mondatot írni. :D


UI.:Nincs kedve valakinek vásárolni menni? :$



Alexandra

Monster

Smile

A közmondás úgy tartja: A mosoly a legszebb ékszer.





És ha Ő tud mosolyogni, akkor neked is tudnod kell! :)
Vedd hát fel azt a legszebb ékszert, és viseld büszkén, mert ez megváltoztatja a világot. 


Alexandra :)