Everydays

Kezdek belerázódni ebbe az egész orosz dologba és abba hogy napi 7 óráim vannak, és ebbe az egész helyzetbe, bár jól jönne néha egy ágy amibe akárhol, akármikor belezuhanhatok és végre kialudhatom magamat.

Az elmúlt két hetem egy szenvedés volt, valahogy nem tudtam azt nyújtani amit elvártak tőlem. Amikor már épp jött az IDGAF érzés, rákaptam a dolgokra, szóval ez a hetem -úgy érzem- elég pozitívan sikerült.

Néha már azon kapom magam délután, hogy "hű már egész rég írtam vagy mondtam bármit is oroszul!' és akkor úgy elviselnék egy orosz órát, vagy valami ilyesmit. Ezen kívül a magyar tanárom, akivel eddig nem szimpatizáltam, (mivel bármit mondtam lecseszett. szerintem kb az első héten kiszúrt magának) ezen a héten érdekes módon rengetegszer megdicsért és szerencsére az állmosolyát is otthon felejtette.

Megjegyezném, sőt inkább KIEMELNÉM, hogy én a "matekzseni" valahogy oda jutottam, hogy egyik reggel az én füzetemet nyúlták le és az én házimat másolták egy bolyba összegyűlve a "gyöksi matekosok", holott eddig már azt sikerélménynek könyveltem el, ha egyáltalán meg tudtam oldani a feladatot amit kaptam. 

Ez a feladat természetesen roppant egyszerű volt (hiszen még és is meg tudtam csinálni), így nem is értem, hogy a többiek hogy a fenébe nem tudták megcsinálni. :O

Minden esetre büszke vagyok magamra. :D

Az egyetlen dolog ami még mindig nem jött össze -a lustaságomból adódóan-, hogy még mindig nincsen info füzetem, ami miatt tegnap egy hajszál választott el az órai munka egyestől. Ezen kívül még nincsen rajz (műv.töri) füzetem, amit szintén minél előbb be kéne szereznem, mivel már vagy 4-5 A4-es lapot teleírtam, amit majd mind be kéne másolnom abba a nyamvadt füzetbe...

A sulit most félretéve... A héten voltam vásárolni, és igencsak meglepődtem pár perce, amikor megnéztem a néhánnyal ez előtti bejegyzésem képeit, ahol rengeteg olyan ruhadarab köszönt vissza, amik (kb 4 napja) a szekrényemben is megtalálhatók, és nem, nem direkt tumblr/blogképekből merítettem ihletet. :D

Ezen kívül VÉGRE eljutottam Starbucksba is, ahol szerintem több mint fél éve nem jártam. Már kezdtem elfelejteni a szeretett karamellás forrócsokim ízét. :'DD

Holnap végre péntek és tuti hogy a hétvégén akkorát fogok aludni mint még soha és tuti hogy még tovább maradok kint mint szoktam és tuti hogy mindenre jut időm amit szeretnék és tuti hogy a sulinak még csak halványan sem fog derengeni a neve a következő 2 és fél napban. Ja, igen... és tuti azt fogom csinálni amit a legjobban szeretek a hétvégékben. :) ♥

Alexandra

Tired of trying.

Most jutottam arra a pontra, (így 2 hét után) hogy legszívesebben abbahagynám az egészet. Nagyon szeretném megtanulni az orosz nyelvet, de nagyon nehéz, így hogy semmire nem jut időm. Egyszerűen nem tudom kifújni magamat. Szinte minden nap 7 órám van, kedden és csütörtököm edzésem is, tehát ez a két nap minden szempontból kilőve. Tudatta velünk a"drága" orosztanárnőnk, hogy minden nap 2 órát kell otthon IS tanulnunk ahhoz, hogy szinten tudjuk tartani az orosztudásunkat. Tehát csak az orosz elvesz (Elvenne) minden napomból 2 órát, aztán még ott a magyar, amit eddig imádtam, de igencsak kezd megváltozni a véleményem, hála az irodalomtanáromnak, akinek sehogy nem lehet megfelelni.Pénteken közölték velünk hogy legkésőbb október 10-ig  be kell adni az énekenként legalább 1 oldalas, kézzel írt olvasónaplónkat, az Odüsszeiáról, amit megjegyzem még csak el sem kezdtem elolvasni.

Ez mind nem lenne gond, ha egy könyvmoly lennék, akinek másból sem áll az élete csak tanulásból. Hiányoznak a beszélgetésekkel, nagy sétálásokkal eltöltött délutánok a barátaimmal, ezen kívül pedig a barátomra is több időt kéne szakítanom. :\

Az orosz egyre nehezedik, jönnek a nyelvtanos órák, a házi mennyisége is egyre több, a szabadidőm pedig egyre kevesebb.

Nagyon szeretném csak egyszer kipihenni magamat, és azt csinálni, amihez kedvem van.

Bár még csak 2 hete kezdődött el a tanítás, már mindennél jobban várom a legközelebbi szünetet. :\

Alexandra

Hello fall and winter!

Fall and winter. We wait for you. :)

Alexandra

U mad bro??

(Előre szólnék, hogy ez ismét egy hirtelen felindulásból született bejegyzés...)

Annyira de annyira nem tudom megérteni azokat, akik bizonyos dolgokat tesznek annak érdekében, hogy érettebbnek, vagy jobbnak tűnjenek mint amilyenek igazából.

Miért van az, hogy a mostani 12-13-14 évesek úgy akarnak kinézni mintha 18-19 évesek lennének? Sőt, tovább megyek.... nem csak hogy úgy akarnak kinézni, de még úgy is akarnak viselkedni.

Kérdem én: Attól érettebbnek gondolja magát, hogy 13 évesen minden hétvégén bulizni jár, ahol olyan részegre issza magát, hogy azt sem tudja, hogy hol van, másnap megy a post a fészbúkra, hogy "Jhujj de másnapos vagyok", hogy mindenki tudjon róla, aki esetleg nem volt ott a "nagy eseményen". 14 évesen több pasijuk volt, mint amennyit észben tudnak tartani, úgy festik magukat mint egy utcalány, műkörmöt csináltatnak, dohányoznak és minden egyéb. Nem is lenne ezzel gond, ha mondjuk 3-4 év múlva KEZDIK el az ilyesmiket. 

A másik dolog ami ilyenkor felmerül bennem, hogy vajon mennyit foglalkozhat velük drága Anyuka és Apuka?! A harmadik pedig az, hogy később milyen ember válik a hasonló tinédzserekből, akiket már gyerekkorukban nem neveltek meg.

Ha most kicsit a fiúkra tekintünk, hirtelen azt tudnám mondani hogy náluk ennyire talán nem vészes a helyzet, viszont ha jobban belegondolok, eszembe jutnak azok a bizonyos békásmegyeri gangek(avagy bandák, kinek hogy tetszik), akik már akkor beléd kötnek, ha rájuk nézel. Szintén lóg a cigi a pofájukból, aztán nem győznek köpködni, hol azért mert az menő, hol pedig azért mert nem bírják a cigaretta erősségét, de azért szívják, mert az szintén menő. Megint csak az jut eszembe, hogy hol lehetnek ezeknek a szüleik? Nem kell sokat gondolkodnom, hiszen elég valószínű, hogy dolgoznak a kb semmi fizetésükért, hogy eltudják tartani az ő pici kislányukat/kisfiúkat. A kisfiú/kislány pedig ezt kihasználva a nap 24 órájából jó, ha azt az időt otthon tölti amiben elvégzi a legfontosabb szükségleteit és az alvást. Hogy ki lehet ezért a felelős? Talán leginkább a szülőket tudnám mondani, de nem azért mert kb soha sincsenek otthon, hanem mert még amikor a drága gyerekük pici volt, nem tudták megnevelni és megtanítani arra, hogy hogyan éljenek normális életet. 

Ha belegondolunk, hogy régebben, pár 10 évvel ezelőtt milyen szigorúan nevelték a fiatalokat, hogy mekkora rend volt és fegyelem az iskolában és a gyerekek tisztelték a szüleiket, a tanárokat és a náluk idősebb embereket, tényleg kétségbe ejtő a mostani helyzet. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy régen minden mennyire fantasztikus volt, mert szerintem az már a ló túlsó oldala, de ahogyan a mostani generáció gondolja a dolgokat és elképzeli az ideális életet, az egy igen torz kép.

Szeretném megjegyezni, hogy ez nem egy általánosítás, tudom hogy nem ilyen minden 13-14-15 éves srác és lány, csak kiemeltem azokat a dolgokat amiken néha igencsak fennakadok. Remélem mint elég sok rossz szokás, ez a torz kép is kinőhető és majd "benő a feje lágya" ezeknek a bizonyos embereknek. Emellett azt is remélem, hogy ezután nem fogtok egy begyöpösödött, túlságosan is konzervatív embernek gondolni. :D

Alexandra

Love this feeling. This feeling is love.

Alexandra <3