Love the thunderstorm

Annyira imádom a vihart! Amikor látni a természet erejét. Amikor villámlik és dörög, miközben zuhog az eső. Már kiskoromban is, amikor kertes házban laktunk, amikor vihar volt a kicipeltem a fedett teraszra egy széket és onnan lestem az esőt. Emlékszem, egyszer nagyon durvára fordult a vihar, olyannyira, hogy rengeteg gallyat tört le a szomszéd fákról a szél és kénytelen voltam bemenekülni a házba. Még vennem van, ahogy kopogott az üvegablakon az eső és a fákról zúduló törmelék. 


Ahogy elnéztem az időjárást a telefonomon, lesz még egy pár zivatar a héten, így ki is használom a szabadidőmet és gyönyörködöm ebben a csodában. Csak azt sajnálom, hogy nincs még minőségi fényképezőgépem, amivel képeket tudnék csinálni az időről.


Mellesleg, miközben képeket kerestem ebben a témában, olyan idézetet találtam, ami nagyon nagy hatással van rám, és roppant aktuális is egyben. :D
Ezt a képet/idézetet találjátok legalul. 





"Mindenki boldogságot akar
Senki sem akar szenvedést
De szivárvány sincsen
Egy kevés eső nélkül."


Alexnadra

I need one of these

want want want *-*


Alexandra

Thank ya Followers!

Yeah! Köszönöm, köszönöm és köszönöm. :)
Mást nem is igazán tudnék mondani, hisz holnap lesz 2 hónapja, hogy elindult az anitalexandra.blogspot.com, és az eddigi látogatottság nem kevesebb, mint 3 300. Ha még pontosabb akarok lenni, akkor 3 303-man néztetek, be(üldöz ez a hármas...) az oldalra, ami nagyon jó érzés, főleg úgy, hogy nap, mint nap szembesülök vele, hogy tetszik nektek az amit a saját gondolataimból alkotok. Mindig meglepődök, akárhányszor ír rám, vagy szól valaki, hogy szinte napi renderességgel olvassa a blogom és nagyon tetszik neki. Ez a pár mondat mindig fel tud dobni, hiszen elégedettséggel tölt el, ha tetszik amit csinálok.
Szóval szerettem volna mindezt megköszönni és továbbra is számítok rátok. :)
Ezen kívül persze nem feledkeztem meg az USA, Németország, Románia, Szingapúr, Uruguay, Ausztrália, az Egyesült Királyság, Srí Lanka és a Fülöp-szigeteki  látogatókról sem. :D
Egy szó mint száz: Thank you so much for my followers. U r the best. ;)




Alexandra

Love his hair

Can you see? I standing next to Justin. ;) <3





Alexandra

Actually Text

Alexandra

Feel in my bones

Olyan furcsa ez a világ. 
Vagyunk, aztán elmúlunk. Pont úgy mint minden dolog ami körbevesz minket.
Olykor furcsa belegondolni, hogy mi lesz majd pár nap, akár pár év múlva, vagy majd ha felnövünk.
Legtöbbször csak úgy elhessegetjük a gondolatot. Ez baj. Gondolnunk KELL a jövőnkre, mert semmi sem tart örökké. Nem maradunk örökké 15-16 évesek.
És egyáltalán..... mikor növünk föl? Erre nincsen szabály.
Sajnos sokan szeretnének túl hamar felnőni, de ilyenkor mindig csak a cselekedeteiket és a kinézetükön változtatnak. Sokan félreértelmezték ennek a szónak a jelentését. A felnőttség nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz amit akarsz. Azt jelenti, több vagy mint voltál, és felelősséged van magad és a környezetedben élők iránt is. Hisz gondolj csak bele! Ki is vagy most? Egy diák a suliban, egy tinédzser aki az utcán sétál, egy fiatal aki ide-oda csapong. Magyarul? Senki?
Viszont mindez fejben dől el. És főképp nem a tettei teszik az embert éretté, hanem a gondolkodása és a felelőssége. Hogy gondol a jövőre és arra, hogy milyen hatásai lehetnek egy-egy döntésének.
Talán ez jelenti hogy vagy valaki. Sőt! Ha több akarsz lenni. Ez már magában egy nap lépés.
Mindig lehetünk többek. Mindig van hová fejlődni és valami újat tanulni. Valami újban kipróbálni magad. Hisz minél több dolgot tanulsz meg és embert ismersz meg, magad is annál több vagy.


Biztosan nem gondolsz bele, hogy egy nap hány órát vagy elfoglalva: a neten lógással, semmittevéssel stb...
Most sokan gondoljátok: "Akkor mit is kéne tennem?! Semmi más dolgom nincs, halálra unom magam."
Ha jól esik csináljátok, de ritkán azon is gondolkodjatok, hogy milyen más teendőkkel lehetne ÉRTELMESEN eltölteni az időtöket. :)
Persze senki sem várja el, hogy álljatok rá a házimunkára (kivéve a drága szülőket) vagy ilyesmire, mert majd annak is eljön az ideje, amikor megértitek, hogy sokkal jobb ha rendezett világban élsz. Azt hiszem a szobánk valamilyen szinten tükrözi a személyiségünket. Nézzetek hát szét a kis lakotokban! ;)


Hogy hogyan is jutottam idáig, az idő múlásán filózástól? Jó kérdés.
Régen voltam ilyen állapotban, de most jól is esik. Azt hiszem ebben közrejátszik, hogy egyedül vagyok itthon (nyugalomban), hogy a több ezer Sean Kingstonért imádkozó tweetet elolvastam, plusz a mai délutánom is egy rakás gondolatot indított el a fejemben.
Örülök, hogy végre megeredt az ujjam is, a sok száz (?) kép után, de azért remélem, hogy ez a hangulat nem fog gondolkodósból szomorkodósba csapni. :)


Alexandra

Dream Out Loud

Can you feel me when i think about you?







With every breath i take, every minute?


No matter what i do.


Alexandra

Puppy in my life

Azt hiszem, talán jobb is ha megszokjátok, hogy folyton a pici kutyusról írok, mert az elkövetkezendő időben valószínűleg, nagyon sok bejegyzés fog róla szólni.

A legújabb, hogy voltam lent vele de semmi gáz, nem tettem le a földre!!! :D Azt hittem, hogy kicsit meg lesz illetődve a zajoktól és az új környezettől, de egyáltalán nem volt. Sőt! 20 perc után elaludt az ölemben. :)

Ezután hazajöttünk, de az alvás folytatódott a gép előtt, az ölemben.

Miután kicsit magához tért fel is pörgött és játszottunk egy fél órát a zoknijával. Hihetetlenül édes volt!

Játék után megint kicsit elpilledt, szóval gondoltam megint megpróbálkozok egy kis áztatott kutyatáppal (mióta itthon van nem evett), és végre evett is belőle. Hogy evett belőle? Az egészet befalta. Kaja után mint ahogy kiskutyához illik ismét elszundított és most, míg ezt írom, itt piheg az ölemben. Gyorsan le is kapom. ;)

Szép vasárnap estét nektek! (K)

Snap!

Alexandra

Party hard!

Alexandra

Pugs and hugs 2.

Bizony, megint itt vagyok és meghoztam a beszámolót is az elmúlt pár napról.
Ugye még emlékeztek, hogy írtam a pici mopszról? Hát azóta már elkocsikáztunk érte, és itt van velünk. A pici Joey tegnap volt 1 hónapos, teghát még nagyon kisbaba.
A napirendje körülbelül így néz ki: játék, alvás, játék, alvás, játék, játék, alvás. 
Tegnap hoztuk el Úriról, és akkor még valahogy nem tudtam felfogni hogy ez most tényleg megtörténik, elvégre hétfőn még a hirdetéseket figyeltem. :)
Páran kérdeztétek már, hogy leviszem-e, de sajnos még nem nagyon lehet, amíg nincs meg az összes oltása.
Gondolom sokan most hülyének néztek, hogy minek még egy kutya, hisz már van egy, plusz 2 macska....
DE! Azt is figyelembe kell vennetek, hogy az öreg mopszim már 12 éves és az életének a 4/5-öd részét már leélte. A második ok, hogy amennyire Szuszó le van lassulva és Joey fel van pörögve, talán kicsit kiegészítik egymást. Szuszó, picit dorgálja Joeyt, ha rossz dolgot csinál, a kicsi pedig talán felpörgeti kissé az öreg kutyust.


Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a két "hős" macska úgy fél az egy hónapos kiskutyától, mint a tűztől.
Viszont biztos vagyok benne, hogy nem kell a kisebbik cicát félteni. Amint megszokja a pici ittlétét, meglátja benne a játszótársat. :)


Ja, igen! Hogy mire fel is kaptam egy kutyust? Neeem, nem csak úgy. Ez van most gyereknapra, névnapra és ballagásra is. :DD
Nagyobb ajándék, mintha mindre külön kaptam volna valami apróságot. 

Alexandra

so so so sorry!

Nagyon sajnálom, hogy egy ideje nem volt bejegyzés, de sajnos a Blogspot nem működött a legtökéletesebben, magyarán szólva be sem tudtam jelentkezni, immáron a 3. napja.
Viszont most itt vagyok és egy nagy beszámolóval pótolom a lemaradást.
Egyszóval: élek és virulok, nem tűntem el, ezen kívül remek híreim vannak. :)





Alexandra

I WANNA GO CYCLING!

Alexandra

What is that?

Régebben megjegyeztem, hogy valahogy eltűntek a képek az oldalról... most valahogy a szöveg került háttérbe. :D
Sok dolog történik velem mostanában, és még annál is több gondolat van a fejemben, amiket szívesen leírnék, de nem lenne helyénvaló mindazt ország-világnak tudnia. A másik oka annak, hogy keveset írok nem más, minthogy az a sok jó dolog ami remélhetőleg történni fog velem a közeljövőben, mind ingatag és nem szeretném magamat elszólni, semmivel kapcsolatban sem, remélem megértitek. Viszont egyszer mindennek eljön az ideje és egytől egyik minden részletet megtudtok.
Ami jelen pillanatban a legtutibb és a legközelebbi, azt meg is osztom most veletek.
Az elmúlt időkben sokat beszéltem kutyákról és gondolom ti is észrevettétek, hogy sok mopszos képet töltök föl. Természetesen ez sem véletlen, ugyanis szombaton érkezik meg egy kis jövevény az életünkbe. :)
A kis Joey 8 hetes, gyönyörű szép és valami hihetetlenül édes.
Ha nem kéne most a jegyeimet tornáznom és kicsit a tanulásra koncentrálnom, már az ölemben csücsülne és úgy írnám ezt a bejegyzést, viszont így, csak a hétvégén megyünk érte, hisz egy kiskutya rengeteg odafigyelést igényel, főképp miután gazdát cserél.
Ígérem, amit itthon lesz, ezer meg ezer fényképed fogok róla készíteni és mindet meg is nézhetitek. 
Egyenlőre csak ennyit árulok el, de ígérem, szépen, sorban mindent elújságolok. ;) 



A ti Alexandrátok :)

Oh My Fuckin God!

Yea, i'm died!
Alexandra

Pugs and hugs

 


Alexandra <3