3 állatkám van: 2 cicus és egy kutyu. Az idősebbik cicám körülbelül 6-7 éves, a pici pedig 9 hónapos. (hihetetlenül édes) A kutyusom egy 11 éves mopsz, akivel úgymond együtt nőttem fel.
Állandóan őket fotózom, tehát képekből nem lesz hiány. Természetesen 1-2 művészi kép is született az utóbbi időben. :D
Az eddigi hobbijaim közé tartozik elsősorban a tánc, amit már majdnem 8 éve csinálok. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor egyre alább hagy a bennem a vágy hogy folytassam az egészet, ugyanis egészségügyi problémák miatt kb 2 hónapja nem tudok eljárni edzésre, a nyári edzőtáborba sem megyek (amit eddig sosem hagytam ki) és az is lehet hogy önkénytelenül abba kell hagynom. Az a helyzet, hogy amikor ebbe az egészbe belegondolok, kiráz a hideg és azt mondom, hogy NEM, NEM NEEEEM akarom ezt abbahagyni soha. Tehát most eléggé kettősek az érzéseim ebben a témában.
Másik nagy hobbimnak tartom a fényképezést. Sajnos ezt nem tudom olyan sokszor megvalósítani, mert még nincsen olyan gépem amivel olyan képeket tudnék csinálni amilyeneket szeretnéd, viszont egy közeli ismerősömnek van, tehát 2 hetente jutok megfelelő minőségű géphez. VISZONT amikor a kezembe kerül az a géép..... nincs megállás! :) Mindenhol, mindent lekapok amit szépnek tartok és látok benne fantáziát. Leginkább a természetben jön az ihlet. A szép tájak, vagy éppen csak egy virágszál, esetleg egy éppen rügybe fakadt fa. Egy jó géppel bármiben meg lehet találni azt a kis szikrát, ami a jó képhez kell.
Most pedig következzem az én világra szóló barátosném. :)
Most 2 éve, hogy barátnők, általános iskolás osztálytársak (várhatóan gimis osztálytársak is) és szinte testvérek vagyunk. Igen, azt hiszem pont ez a megfelelő kifejezés. Testvérek. Együtt örülünk és együtt is sírunk, bármi is történjék. Életemben még senkivel nem nevettem annyit mint vele. Igaz, sokszor összekapunk, ha mindig csak egy morzsányi dolgon is, de az egész harag átlagosan 10 percig, rosszabb esetben fél napig tart, aztán mintha 1 éve láttuk volna a másikat, egymás karjaiba omlunk és boldogan élünk amíg meg nem halunk. :)
Nagyon különös, mert hatással vagyunk egymás hangulatára, gondolkodására: Egyszerre van rossz kedvünk, vagy éppen jó. Eléggé csöpögősen hangzik, de azt hiszem egyfajta lelki társat is találtam ebben a gyönyörű pici lányban, mert mindent megosztunk egymással, minden pici titkot vagy érzést. El mondhatom róla, hogy azon kevesek közé tartozik akik minden bolondságomat, boldogságomat, hisztimet, sértődöttségemet, együttérzésemet és rigolyámat ismeri.
Almássy Anna köszönöm, hogy vagy nekem! :)
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése