Előre szólok, hogy ez nem lesz egy kerek egész bejegyzés, csak ki kell öntenem azt ami most gyülemlett fel.
Szóval.
Felháborít, hogy hogyan élünk. Ahogyan viselkedünk egymással, és ahogyan nem.
Mindenki azt lesi, hogy a másik mikor hibázik és mikor lehet kinevetni, vagy hátba szúrni.
Csak az marad a "menők" között aki ugyan úgy kihasználja a "barátait" mint a többiek.... és akkor jöhet a kamubarátság, a pletykák, az egymás háta mögött beszélés és még sorolhatnám. Egyszerűen hányingerem van ettől.
És had' tegyem hozzá: Attól senki nem lesz menő, hogy megaláz egy olyan embert aki közel áll hozzá, sőt tovább megyek, akkor sem ha egy teljesen ismeretlen embert. Az ilyenek csak magukat minősítik a viselkedésükkel.
Sokan engem is távolról figyelnek: "Tudod az a lány...." vagy hasonlók, és sokan azt hiszik hogy nekem tökéletes az életem, vagy csak úgy élek a nagyvilágban, de nem!
Olyan sokan figyelitek, hogy mikor esem hasra, vagy mondok valamit csak egyszer helytelenül, hogy belém tudjatok kötni.
Be kell látnotok: SENKI sem tökéletes. Senki!
Ezenkívül pedig senki sem egyforma. Hiszen, képzeljétek csak el, hogyha mindenki tökéletes lenne, sehol semmi hiba, vagy egy csepp egyediség.
Pont ezek a hibák tesznek minket különlegessé. Ezt el kell fogadni.
El kell egymást fogadni.
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése