Igaz, hasonlít a régi Berlinre és az egyik felén rendszerezett cuccok, míg a másikon még hempergő ruhakupacok vannak, de lassan sikerül a kupiból is rendet varázsolni. Hálistennek a rend vette át a vezetést. :D
A rendrakási merényletem elég érdekesre sikerült, ugyanis, ha nincs zene vagy valami hasonló, már lőttek az egésznek, így hát beraktam legimádottabb énekesem 26 számát a zenelejátszóba. A gond csak egy volt: a gép a másik szobában van és nem abban ahol én épp rendet akartam rakni. Csak egyetlen megoldás létezett, mégpedig, hogy a a hangfal kis szabályzóját erősen jobbra csavartam. :)
Az én szobámból még így is elég halknak tűnő zene valószínűleg már az őrületbe kergette imádott szomszédomat Marika (vagy Jolánka?) nénit, de valahogy nem tudott érdekelni, csak az, hogy jól érezzem magam és ne kelljen halálra unnom magam, miközben a kacathalmazzal küzdöttem.
Nos, igen. A kacat erre a legmegfelelőbb szó. Mivel a cuccokra több mint 1 éve rá sem néztem, gondoltam, hogy ezután sem lesz rájuk túl sok szükségem. Így is lett. Miután mindent átnéztem, a dolgok kb 95%-át ki is dobtam. VISZONT!
Elmúlt idők egyik legváratlanabb és egyben legnagyobb örömét éltem át, amikor a rengeteg felesleges cucc alól ELŐKERÜLT A BIZONYÍTVÁNYOM (amit egyébként év eleje óta nem találtam... nem túl szerencsés suliváltás előtt).
Emellett rátaláltam rég nem látott fülbevalókra és egy erekjére is, amit még az én gyerekeim is bátran használhatnak majd. :)
Egyszóval.... nem hittem volna, hogy egy egyszerű szortírozás majd ekkora örömöt fog okozni, a mostani szürke hétköznapjaimba. :)
Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése